A célkövetés egy nagyon hasznos feladat és akár az engedelmes munkánál, akár a trükkök tanításánál (amik ugye a dog dancing alapkövei) igen hasznos, de akár a félős, érzékeny kutyák későbbi rehabilitációjában is nagyon sokat segíthet. Az emberek egy része a célkövetést néha összetéveszti a megvezetéssel, vagy csak nem értik, hogy minek célkövetni, ha a kutyát jutalomfalattal is a kívánt pozícióba csalogathatjuk. Ráadásul ugye kimarad egy lépés, egy feladattal kevesebbet kell tanítani. Ámde a kettő között óriási különbség van.

A klikkeres kutyák nagy többsége tudja, hogy a jutifaliért meg kell dolgoznia, ezért igen aktívak. Munka közben általában gondolkoznak (megpróbálják kitalálni, mi a jó és mi nem), ámde, ha kaját dugunk az orruk alá, meg sem próbálnak gondolkodni, csak mennek a kaja után és közben a szokásos: "add már ide, naaa, hadd egyem meg, jaj de akarom" szituáció játszódik le bennük. Tehát amikor egy kutyát megvezetek, az agya tanulási része kissé kikapcsol és átáll követésre. Persze ez nem jelenti azt, hogy ilyen módon nem lehet őket megtanítani. Természetesen lehet, és sok iskolán használják is, még a klikkeres szemléletéről híres Népszigeti Kutyasulin is. Ennek az az egyszerű oka, hogy ez a módszer hatékony és nagy tömegben jól működtethető, ráadásul nem igényel túl sok odafigyelést (sem a gazdától, sem a kiképzőtől). Ámde bármennyire is hatékony, kissé lassabb, mint a célkövetés, hiszen egyrészt: a kaja/labda elvonja a kutya figyelmét arról, hogy éppen mit csinál, valamint a kaja mint jel beépül a feladatba és később (illetve minél hamarabb) ki kell onnan venni.

A célkövetés általában véve azt jelenti, hogy a kutya az orrával követ egy tárgyat. Niának az ujjam követésést tanítottam meg, mert úgy gondoltam, hogy az ujjam mindíg nálam van, bármikor szeretnék gyakorolni, elő tudom venni. Most már a pálca követését is megtanítottam, mert bizony vannak olyan feladatok, ahol a kutyának egy kicsit messzebb kell dolgoznia tőlem és ezt az ujjammal igen nehezen tudnám megvalósítani. De hogy is kezdjünk neki. Találjuk ki, hogy mit kövessen a kutya. Ha az ujjunkat, akkor javaslom, hogy gondoljuk ki, hogy a kezünk pontosan melyik részét érintse meg a kutya, pl. a kinyújtott mutatóujj utolsó ujjperecét... Ha pálcázni szeretnénk, de nincs pálcánk, akkor javaslom, hogy egy kihúzható autóantennával gyakoroljunk (amit természetesen nem a szomszéd autójáról szedünk le). Ez azért jó, mert használhatjuk diszkrét módon kicsinek összetolva, de akár ki is húzhatjuk, hogy a távolabbi munkánál segítsen nekünk. Tanítás: a kutyák kíváncsi lények, ezért, ha előveszünk egy furcsa, idegen tárgyat általában rögtön megszagolják. Rendszerint így tesznek a pálcával is és akkor: Ha csak felé közelít az orrával: Klikk/kaja. Lehetőleg ne várjuk meg, amíg megszagolja, mert akkor újra oda akarja majd dugni az orrát, tehát egy kicsit manipuláljuk a környezetet. :-) Gyakorlatilag ennyi az egész.

Persze elsőre a kutya nem a pálca végét fogja megszagolni, pedig nekünk az lenne az igazi, csak egyszerűen valahova oda dugja az orrát. Eleinte ez nem probléma, hiszen eleinte nincs elvárás. Illetve az az elvárás, hogy valami "ráutaló" magatartást tegyen. Ha a kutya/macska/bármi már stabilan meg tudja érinteni a pálca valamelyik részét, akkor nehezítsünk: először is mozogjunk, tegyük külonböző helyekre a pálcát, hogy a kutyának utána kelljen mozdulni, másodszor gondolatban felezzük el a pálcát és csak akkor klikkeljünk, ha a felső felét érinti meg. Aztán ha ezt is tudja, akkor megint megfelezzük és megint, mindaddíg, amíg már csak a végét fogja érinteni. A dolog azonban nem merül ki ennyiben, hiszen nem ártana, ha az állat ott tudná az orrát tartani (ez főként pozícióhoz kötődő feladatoknál jó, én pl. most azt tanítom a Niának, hogy előre lépjen mellőlem, álljon ott egy kis darabig, aztán utána tegye azt, amit szeretnék,-tehát menjen még tovább, hátráljon hátra, forogjon, vagy bármi. Ez egy kicsit nehezebb, pláne egy pörgős kutyánál. Miután már stabilan meg tudja érinteni a pálca végét, akkor tovább növeljük a követelményeket.

Figyeljük meg a kutyát, hogy mennyi ideig tartja ott az orrát átlagosan és utána csak az átlag felettiekre klikkeljünk rá. Ne legyenek túl nagyok az elvárások, mert akkor a kutya hamar megunja, de egy ici-picivel mindíg tartson tovább, mint általában. Aztán ilyen módon lehet egyre jobban kihúzni az időt. Számomra ez az egyik legnehezebb feladat. Talán azért, mert idáig nem gondoltam, hogy kelleni fog egy ilyen "tartós" dolog, talán mert borzasztó pörgős kutyám van, vagy csak én nem érzékelem az időkülönbségeket, de ez viszonylag nehéznek bizonyul. :-) Jel hozzákötése: nekem az a véleményem, hogy csak a hosszú ott tartáshoz kell jel, mert ha a kutya megtanulja megérinteni a pálcát, akkor a pálca elővétele maga lesz a jel az érintésre. Viszont, ha mondjuk, hogy tartsa ott az orrát, akkor tartsa ott. A jelet, ugyanúgy, mint bármely más feladatnál akkor kell bevezetni, ha a kutya stabilan csinálja a feladatot, tehát képes kívánatos ideig ott tartani az orrát és mi ki tudjuk számolni, hogy nagyjából mikor fogja megérinteni. Először közben mondjuk a jelet (Érint, vagy ami tetszik), aztán egyre előrébb húzzuk a jel kimondását...