Vlcek Gabriella

Minthogy nem nagyon volt sem koncepcióm, sem sikerélményem, de legfőképpen időm nem, ezért átmenetileg félre tettem a tanítást. Azonban kis idővel ezelőtt megváltozott a K99-es vizsgaszabályzat ügyességi része, azon belül is legfőképpen a szagazonosítás, ezért újra átgondoltam a dolgot. Ez idáig befőttes üveggel kellett dolgozni és némileg frusztráltak az olyan gondolatok, hogy vajon mennyire büdös az üveg maga, a benne lévő szag mennyire veszi át a környezet szagát, mennyi időnként kellene cserélgetnem a szagmintát.. Ezekre nem tudtam a választ, hiszen egy olyan világban kalandoztam, amit egyáltalán nem láttam. Amikor az a feladat, hogy a kutya érintse meg az orrával a kezemet, akkor egyértleműen látom, hogy közelít, vagy hogy hozzá ért. De a szagazonosítás egy láthatatlan világ és csak sejtelmem lehet, hogy a körülmények között melyikre erősítek rá. A vizsgaszabályzat változása a befőttes üveget súlytotta,  engem nem. Ezen túl üveg helyett cipővel kell bizonyítani, ezért egy csomó zavaró körülmény kihullott és új lelkesedéssel nekiálltam a gyakorlásnak. Be kell vallanom, hogy már vagy egy hete és új koncepciót dolgoztam ki... Mármint az előző gyakorlásokhoz képest újat. De lássuk mi is történt, dátum nélkül.  (Klikkelj a bővebben linkre, ha érdekel. :-) )

Fogtam a fél pár cipőmet és letettem a földre. Minthogy a kaja és a klikker nálam volt, ezért  Nia tudta, hogy valamit csinálnia kell, de még össze kellett rakni, hogy mit. Tudni kell, hogy Nia labrador és ezért, amikor örül, mindig felkap valamit a szájába és hurcolja magával. Ez rendszerint egy elöl lévő papucs, vagy cipő szokott lenni, ezért tartottam tőle, hogy leginkább apport fog kirajzolódni a gyakorlatból, de szerencsémre nagyon rövid idő alatt rájött, hogy csak bele kell dugnia az orrát és 1-2 másodpercig bent tartani. Ezt tűztem ki első napi feladatnak, de minthogy kb. 1 perc gyakorlat után nagyon tisztán bent tartotta az orrát, ezért tovább léptem. Elővettem Rudi egyik báli cipőjét (na jó, neki olyanja nincs), és mellé tettem. Kb. 1 perc gyakorlás után Nia új láncviselkedést tanult, egyik cipőből a másikba dugta az orrát. :-) Viszonylag szerencsém volt, mert van egy olyan szavam, amit olyankor használok, amikor Nia nem jó úton indul el. Ilyenkor mondom neki, hogy Ö-Ö, ez gyakorlatilag azt jelenti: ezután nem jön klikk, hacsak nem próbálkozol mással. Nem is tudom minek nevezzem ezt a szót... Megszakító szónak? Semmilyen negatív élmény nem társul hozzá, csak annyi, hogy amikor ezt mondtam, akkor utána nem volt klikk és ha Nia folytatta az adott viselkedést, akkor még el is fordultam (figyelemelvonás, mint egyfajta büntetés). Ezt akkor "tanítottam" a Niának, amikor hosszú viselkedéseket próbáltam ingerkontroll alá vonni. Mára szerencsére teljesen jól ismeri a jelet.
Amikor felfedeztem, hogy ebből láncviselkedés lesz, akkor elkezdtem azt csinálni, hogy ha Nia beledugta az orrát a megfelelő cipőbe, akkor egy kis kivárás után klikkeltem. Ha nem a megfelelő cipőbe dugta, de szinte azonnal átváltott az én cipőmre: K/J. Azonban ha a nem megfelelő cipőbe ott tartotta az orrát, akkor kimondtam a "megszakító" szócskát és ha javított, klikkeltem.
Rudi itt nem értett egyett velem, azt mondta, hogy szerinte nem jó, ha a kutya úgymond "büntetlenül" bármikor javíthat, ilyenkor inkább el kéne vennem a cipőket, és némi időkieséssel büntetni a kutyát. Talán a harmadik foglalkozás után ki is próbáltam, de nem tetszettek a látottak, ezért vissza álltam az Ö-Ö-re. Nia teljesítménye nagyon hullámzó volt. Minden gyakorlás első cipőcserélyénél hibázott, onnantól kb. 10 alkalommal  jól jelzett (a jelzés ugye az volt, hogy bent tartja az orrát), viszont ezek után a teljesítménye teljesen vissza esett. Még az első pár gyakorlás volt a legjobb, amikor rövideket gyakoroltunk. Rudival sokat beszélgettünk, hogy vajon mi okozta a vissza eséseket. Az ő véleménye szerint Niának túl egyszerű volt a feladat. Elméletét igazolni látszott, hogy amikor Rudi még további cipőket tett be a "képbe", akkor Nia lelkesen végig szagolta, majd jelzett a jó cipőnél. Viszont két alkalom után ismét vissza esett a nullára. Az én elméletem ezzel szemben az, hogy valószínűleg a kutyák szaglása is olyan, mint az embereké. Ha sokáig szagolgatunk különböző szagokat, akkor egy kis idő után hozzá szokik az orrunk és nem tudjuk őket megkülönböztetni (ezért vannak a parfümériákban kávé szemek egy üvegben: különböző szagok közben az üvegbe szagolva "közömbösítjük" az orrunkat). Persze valójában mi az igazság, azt csak a kutyák tudják. MIndenesetre most átálltam a rövid gyakorlásokra. Úgy tűnik, hogy Nia érti a feladatot, bár ezt már sokszor hittem. :-)
Ha valóban érti, és átteszem a jelzést fekvésre (erről nemsokára), akkor majd jön az idegen szag. Attól kicsit jobban tartok.

Címkék: