Időzítés Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 34
ElégtelenKitűnő 
Írta: Vlcek Gabriella   

Akár megerősítésről, akár büntetésről beszélünk, az időzítés emberek és állatok életében egyaránt nagyon fontos. Ahogy azt már tudjuk, egy viselkedés akkor változik meg, ha annak következményei arra ösztönöznek minket (tehát ha belenyúlok egy darázsfészekbe és összecsipkednek a darazsak, legközelebb nem fogok belenyúlni, ha ellenben bemegyek a cukrászdába és kapok egy ingyen fagyit, akkor legközelebb is bemegyek (feltéve persze, hogy szeretem a fagyit)). Ehhez azonban szükség van arra, hogy felismerjük a viselkedés és a következmény közötti összefüggést (a darázsfészekbenyúlás és a csípések közti összefüggést). Természetesen minél rövidebb idő telik el ok és okozat között, annál nagyobb az esély arra, hogy felismerjük az összefüggést. Hiába gondoljuk azt, hogy megjutalmaztunk, vagy megbüntettünk valamilyen viselkedést, ha azt az alany nem ismeri fel. Nem csak az állatok esetében, de az emberek esetében is gyakran rosszkor jutalmazunk és büntetünk.

Ennek szemléltetésére egy saját élményt írok le: A fiam nem túlzottan szeret tanulni, ennek megfelelően néha egyeseket hoz haza. Az emberi szokásoknak megfelelően alaposan le is szidtam ezért, esetleg eltiltottam a számítógéptől, vagy a tévétől. Úgy gondoltam, hogy alaposan meg is büntettem a rossz tanulást és ezért majd a jövőben jobban fog tanulni, de nem ez történt, ellenben egyre kevésbé merte bevallani a rossz jegyeit. Tehát hiába mondtam el neki, hogy ez azért van, mert rosszul tanult, valójában nem ezt a viselkedést büntettem meg, hanem azt, hogy elmondta az egyest. Pedig köztünk van verbális kommunikáció. Nézzük meg az oktatási és büntetés-végrehajtási intézményeinket. Minden esetben túl későn érkezik az információ. Vegyünk például egy tolvajt, akit a lopás után 2 évvel ítélnek el. Vajon tényleg megbüntettük a lopást magát? Igen, ha soha többé nem fog lopni. De ismerjük be, hogy a tolvajok többsége nem azt mondja, hülye voltam, loptam,- hanem azt: béna voltam,- elkaptak. Tehát amit tanult, az nem az, hogy nem szabad lopni, hanem hogy jobban kell figyelni a nyomok eltakarítására.

Nagyon sok gazda meg van győződve róla, hogy ha este hazamegy a munkából és megveri a kutyát, mert az szét rágta a kanapét, akkor a kutya tudja, hogy miért kapja a büntetést. De tényleg tudja? Természetesen szó sincs róla. Képzeljük el a következő szituációt: Anna férjhez megy egy idegen országból származó férfihez. Nyelvi nehézségeik vannak, Anna egyszerűen nem érti, amit a férfi mond és mutogat. Férj egy szép napon hazatér, belép a konyhába, majd dühösen artikulálva agyba főbe veri a főhősünket, miközben dühösen üvöltözik. Anna körülnéz és ez a látvány fogadja: ebéd a tűzhelyen, mosatlan edények a mosogatóban, nyitva van az ablak, világít a lámpa. Rájön-e, hogy miért kapja a verést?

Szerintetek mi volt az ok? Tippelj és csak utána olvass tovább.

Gondolom az a legvalószínűbb, hogy azért, mert nincs elmosogatva. De miért? Azért, mert nekünk embereknek kifejlett erkölcsi normáink vannak, amik gyerekkorunk óta belénk ivódik. Mi a jó és mi a rossz.
Pedig lehet, hogy Anna azért kapta a verést, mert csirkét főzött, holott a csirke a férj országában szent állat. Vagy azért, mert még nincs megterítve. Azért, mert ki van nyitva az ablak és a kajába repülhetnek a bogarak.. Vagy netán azért mert pazarolja az áramot. És mi van, ha nincs is összefüggés a konyhával, csak nem mosolygott elég szépen, vagy éppen túlságosan is? Vagy ha a férj a szomszédtól megtudta, hogy a villanyórás túl sokáig időzött a lakásban?

A kutyáknak nincsenek normáik. Érzékeik és ösztöneik és persze a tettek következménye döntik el, hogy az adott viselkedés jó-e nekik, vagy sem. Egy fadarabot elrágcsálni jó érzés, egy macskát megkergetni szuper, kukában maradékot találni finom. Borsot szagolni nem jó, egy erősebb kankutyára támadóan reagálni nem mindig kifizetődő, de egy tüzelő szuka? Az a csúcs. 

Ezzel azt hiszem érthetővé válik, hogy miért nem egyértelmű a kutyának, hogy miért kapja a büntetést, vagy persze a jutalmat.Viszont, minthogy a kutyák nagyon jó megfigyelők, ezért képesek felismerni, hogy milyen körülmények között kapnak ki. Például, ha a szemét ki van borulva. De hogy azt ő borította volna ki? Ugyan, hol van az már.

Persze ezt nekünk, embereknek nagyon nehéz megérteni, hiszen agyunk képes ennyi információt eltárolni. (tehát ha látunk egy fát, képesek vagyunk megérteni, hogy az azért fekszik a földön, mert kivágták sőt, arra is emlékszünk, hogy mi tettük). Kutyakiképzés felé haladó úton megtanultam, hogy a kutyák nem képesek erre, de a végső bizonyítékát erre szintén a saját (illetve kutyám bőrén) tapasztaltam meg. 

Nia nagyon éhenkórász, ezért, ha az asztalon hagyok kaját, elöl hagyok szemetet, akkor azt a távollétemben mindig szét túrja. Kiskorában kapott is ezért párat (persze miután hazaértem), de azóta inkább fokozottan figyelek arra, hogy erre ne legyen alkalma, magyarul elpakolom az ilyen ínyencségeket. Egy szép napon Niával elmentünk valahová, Chat meg közben otthon maradt és jó nagy rendetlenséget csinált. Hazaértünk, láttuk a rendetlenséget, de minthogy a kocsiban volt pár cucc, vissza is fordultunk. Közben Nia a lakásban maradt. Nagyon rövid ideig voltunk távol, csak felkaptuk a cuccokat is felcipeltük. A látvány semmiben sem változott ahhoz képest, mint amikor elmentünk, csak annyiban, hogy a kiskutyám az ajtóban fogadott a "bűntudat" minden jelével, miközben ő nem csinált semmit. Csak megtanulta, hogy régebben mindig akkor kapott nyaklevest, ha szét volt túrva a lakás. 

Az, hogy mi miért történik, az a kutyáknak nem is olyan egyértelmű. Sem akkor, amikor büntetünk, sem pedig a jutalmazás során, hacsak nem rövidítjük le a viselkedés és a következmény közötti időt a lehető legrövidebbre. Ennek érdekében születtek különböző kiképzési módszerek és eszközök. Megerősítésre a klikker, de a büntetésre is van ilyen eszközünk: az elektromos nyakörv (ennek hatásaival itt nem foglalkozunk, de használatát nem ajánljuk). 

 A klikkerezés azért olyan hatékony, mert képes áthidalni a viselkedés és a megerősítés közötti időt.  Tehát a klikkerezésnél figyeljünk rá, hogy lehetőleg mindig a viselkedés közben klikkeljünk.

Túl korai megerősítés

Társadalmunkban igen ritka ez a fajta jutalmazási rendszer, méghozzá azért, mert nem működik. Képzeljük csak el: felvesszünk egy ácsot és azt mondjuk neki: Figyelj ember, itt van a teljes munka és anyagdíj, de gyors legyél ám és jól csináld meg a munkát! Ebben az esetben több eset lehetséges:
  • Lelép az összes pénzzel és soha nem látjuk többé: a legtöbb nem helybeli ezt tenné.
  • Lassan végzi el a munkát: nincs motivációja, hogy siessen, hiszen a pénze már megvan.
  • Gyorsan és jól csinálja meg a munkát. DE nem azért, mert mi előre fizettünk, hanem azért mert a "hírneve" a lényeg, ami viszont a jövőbeli több munka reményében számít.

A kutyáknál nincs hírnév, referencia, erkölcsi ragaszkodás, ami azt mondatná velük: ha előre megkapod a jutalmat, csináld meg, amit utána kérnek. 

Túl késői megerősítés

Sokszor rosszabb, mintha korábban jutalmaznánk. Képzeljük el, hogy a helyben maradást  tanítjuk. A kutya kb.3 másodpercig képes mozdulatlanul maradni, aztán felugrik. Ha többször a felugrásra klikkelünk rá, akkor igen csak megnehezítjük a dolgunkat, hiszen a kutya szívja magában az információt: Ja, hogy 3 másodpercig feküdnöm kell, aztán felugrani? Sima ügy. És még csak nem is szólhatunk egy szót sem, hiszen mi szúrtuk el! De aggódni nem kell, csak fokozottan figyeljünk, mert lehet, hogy a kutya a jövőben még hamarabb fog felugrani. Ilyen esetben néha jobb,ha az egy kicsit visszalépünk az elejére, és párszor a rövid, de jó helyben maradásokra klikkelünk.