Jeltranszfer alatt azt értjük, amikor egy már megtanított, jelhez kötött viselkedést egy másik jelhez kötünk. Ennek több oka is lehet. Idő közben rájöttünk, hogy a jel hasonlít egy másik jelhez és ezért a kutya keveri a viselkedéseket, vagy a kutyát egy külföldi gazdinak szeretnénk átadni, de ismerek olyan embert, aki tanítási okból tette át a jelet: Rudi kutyája, Chat, gyönyörűen ült az ül vezényszóra, gyorsan reagált, gyorsan ült, viszont a fektetése viszonylag lassú volt. Előbb gyorsan letette az elejét, mintegy meghajolva, majd lassan tette le a hátsóját. Rudi sokáig gondolkozott, hogy mit tehetne, és végül úgy döntött, hogy az ül viselkedést átteszi egy elnyújtott F-re (ffff). Amikor ezzel megvolt, akkor kiadta a vezényszót: fffekszik. Az ff-re Chat elkezdte letenni a hátsóját, viszont a fekszikre az elejét tette le. Az F betű nyújtásának szabályozásával meghatározta azt a sebességet, hogy hogyan feküdjön le a kutya, míg a végeredmény egy gyors, lábkirántásos lefekvés lett. Amikor kialakult a végleges fekvés, akkor pedig a viselkedés jelét áttette egy új jelre.

 

Egy viselkedésnek több kiváltó ingere is lehet, ez rendszerint nem okoz problémát a kutyában, mint ahogy az ember is különböző jelekre is képes ugyan azt a cselekvést végig csinálni (csss, ne olyan hangosan, halkan, suttogj). Persze visszafelé már kevésbé egészséges, ha több viselkedésnek egy jele van. Persze ismerünk rá ellenpéldát, de akkor valamilyen környezeti dolognak kell megkülönböztetnie, hogy éppen melyik viselkedést várjuk. Pl, ha sima talajon azt mondaná valaki: Ugorj!, akkor a legtöbb ember felfelé ugrana egyet, míg ugyanezt a vezényszót egy repülő ajtajában, ejtőernyővel a hátukon hallanák, akkor valószínűleg senki nem ugrana függőlegesen felfelé. Pedig a jel ugyanaz.

 

Tételezzük fel, hogy valamilyen viselkedést más jelhez szeretnénk kötni. Ez egy igen egyszerű módon megoldható feladat. Előbb kiadjuk a bevezetendő, új jelet, majd rögtön utána kiadjuk a régit. Ebben az esetben az új inger semmit nem jelent, a kutya a régi elhangzására végzi el a gyakorlatot. Ismételjük a gyakorlatot, és úgy 15-20 alkalom után teszteljünk (azaz adjuk ki az új hangjelet és várjunk mi történik. Ha a kutya végre hajtja a kívánt viselkedést, akkor jutalmazzuk JackPottal. Ha nem, akkor adjuk ki a régi jelet és folytassuk még). Ha a kutya szereti az adott gyakorlatot elvégezni (mert utána kapp klikket és jutalmat), abban az esetben egy idő után rájön, hogy: jéé, ha azt hallom virág, akkor utána mindig jön az ül jel. És az ülhöz jutalom jár. Tehát egy idő után az agyában a két inger összekapcsolódik és akár a virágra, akár az ülre elvégzi a kívánt viselkedést. Természetesen ez ugyanúgy vonatkozik a test, kéz és hangjelekre, annak ellenére, hogy a kutyák sokkal jobban tanulnak vizuálisan érzékelhető jeleket. Ezért elő is fordulhat, hogy amíg egy hangjelet kézjelhez kötni öt perc alatt sikerül, fordítva több edzés szituációt is rá kell szánnunk.