Viselkedéslánc PDF Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 12
ElégtelenKitűnő 
Írta: Vlcek Gabriella   

Hivatalosan a viselkedés lánc olyan viselkedések sorozata, amit egy darab jel vált ki. 
Ez azonban ennél bonyolultabb, hiszen ha nem jelezné valami, hogy mikor kezdődjék a következő viselkedés, akkor hogy is tudnánk eldönteni? Vegyük például egy egyszerű e-mail elolvasását. Ehhez olyan dolgokat kell tennünk, amelyek sorrendje egyáltalán nem lényegtelen. Először oda kell mennünk a számítógéphez, be kell kapcsolnunk, fel kell lépnünk az internetre (manapság ezt már a számítógép elintézi helyettünk), meg kell nyitnunk a levelező programot, majd magát az e-mailt. Azonban ha bármelyik lépés kimarad, vagy csak meg akarjuk keverni a sorrendet, akkor már nem jutunk el a célig.
Gondoljunk csak bele, hogy nekünk embereknek milyen viselkedéseink, rituáléink vannak. Sok ember mindig ugyanabban a sorrendben állítja le az autót, mások ugyanabban a sorrendben pakolnak le hazaérkezés után. És néha, ha egy-egy ilyen viselkedés kimarad a láncból, vagy valami félbeszakítja az elvégzésüket, akkor az egész sor felbomlik, nem tudjuk, hogy a sok kicsi dologból mi az, amit már megtettünk és mi az, amit nem. Pl. ha mindig ugyanúgy állítjuk le az autót, hogy kulcs elfordít, lámpa lekapcsol, kuplung be, sebesség, kuplung ki, kézifék, de menet közben megzavar minket valami, akkor előfordulhat, hogy újra végig kell lépkednünk a fokokat, vagy legalábbis el kell gondolkoznunk, hogy hol tartottunk.
Ezek alapján viszont elmondhatjuk, hogy a viselkedéslánc következő viselkedését az előző viselkedés elvégzése stimulálja.
A kutyák életében is vannak tanított, vagy csak tanult viselkedésláncok. Sok kutya ugyanazokat a viselkedéseket végzi a séta kezdetén, vagy éppen ellenkezőleg, amikor hazaérkezünk. Az én kutyám rendszerint először odajön, megszagol, aztán elmegy, fog  valamit a szájába (elvégre retriever), azt körbehurcolva jön simogattatni magát. Ez egy öntudatlan viselkedéslánc, de vannak jellemzően tanított viselkedésláncok. Az egyik ilyen az apport gyakorlat, hiszen a sok viselkedésből álló láncszemeket meghatározott sorrendben, 1 jelre kell elvégezni (hozd). Pedig a viselkedés maga abból áll, hogy a kutya elindul (hozd), odafut az apporthoz, felveszi, megfordul, visszafut a gazdához, beül elé,majd végül tartja azt a következő jel elhangzásáig (ereszd).
A legtöbb kutya ösztönösen fut az apport után, a munkakutyások nagy része pedig nem fektet energiát egy olyan kutyába, amelyik ösztönvilága nem felel meg a kiválasztott sporthoz.
De mit tegyünk, ha a kedvencünk nem apportos, de mi mégis szeretnénk vele apportozni? Vagy ha szeretnénk, ha a kutyus egy jelre összeszedné a játékait, elpakolná, és bevonulna a helyére?
Kezeljük ezeket a viselkedéseket láncként és tanítsuk meg. :-)
És most jutottunk el ahhoz a kérdéshez, hogy jó-jó, de mégis hogyan?
A tanítás általános részeibe nem megyek bele, tehát innentől a cikk főként azoknak szól, akik meg tudnak tanítani egy-egy tetszőleges viselkedést és jelhez tudják kötni. Hiszen viselkedéslánc lehet bármi, amit csak kitalálunk. Minden viselkedésláncnak megvannak a maga elemei. Első sorban össze kell írnunk ezeket az elemeket, végig gondolni, hogy a kutya melyiket tudja hangjelre és melyiket nem. Az a legjobb, ha képesek vagyunk úgy megtanítani az összes összetevőt, hogy az utolsót gyakoroljuk a legtöbbet, az előtte lévőt kicsit kevesebbet és így tovább. Erre azért van szükség, hogy a kutya egy-egy viselkedését az utána következő viselkedéssel kvázi meg tudjuk "jutalmazni", hiszen a legtöbbet gyakorolt, legstabilabb viselkedést a kutya jobban is szereti, azaz szívesebben is fogja elvégezni.
Tehát első sorban a viselkedéslánc összes elemét külön-külön meg kell tanítani a kutyának, úgy, hogy hang-, vagy kézjelhez kötjük. Ha ez megvan, akkor innentől a feladat igen egyszerű. Fogjuk az összes viselkedést és elkezdjük sorrendben gyakorolni egymás után, úgy, hogy csak az utolsóra klikkelünk és jutalmazunk.
Ezután már csak egy feladatunk van: az első jel kivételével az összes többi jelet el kell hagynunk. Ez aránylag egyszerű, bár odafigyelést igényel. Minthogy a kutya rájön, hogy a jutalom az utolsó viselkedés elvégzése után jön, ezért egy idő után már nem várja meg a következő jelet, hanem magától befejezi a viselkedésláncot. Néha ki is próbálhatjuk, hogy mi történik, ha nem mondjuk ki a következő jelet. Ha a kutya megcsinálja magától, klikk-jutalom (K-J), ha nem? Akkor kiadjuk a hangjelet, végigcsináljuk a viselkedésláncot, majd a végén megjutalmazzuk. A másik lehetőség, hogy a viselkedésláncot kiváltó jelzés kivételével az összeset egyre halkabban és halkabban adjuk ki, ily módon fokozatosan kivesszük a jelet.
Néhány, nagyon pörgős kutya esetében felmerülhet egy nagy hibalehetőség: minthogy a kutya tudja, hogy a jutalom a végén van, ezért előfordulhat, hogy kihagy néhány lépést. Ilyenkor figyeljünk, hogy a viselkedést ne erősítsük meg, sőt menjünk egy kicsit odébb, ily módon kizökkentve a kutyát.
A viselkedéslánc ilyen egyszerű,  viszont még van a dologban egy szépséghiba.
Amennyiben tanítunk egy viselkedésláncot, abban az esetben az első viselkedésünk "szétcsúszhat". Vegyünk egy megtörtént esetet.
Megtanítottam a kutyámat állásból meghajolni (mellső lábait a földre teszi, miközben a hátsó lábaival továbbra is áll), "bravó" hangjelre. Egy dog-dancing kűrünkhöz azonban meg akartam neki tanítani, hogy fekvésből emelje fel a popsiját, ilyképpen szimulálta volna a nyújtózkodást. Fekvésből hiába mondtam neki, hogy bravó, hiszen az egy másik feladat, tehát ki kellett találnom egy módszert. Nem akartam a kutya hasa alá nyúlni, klikker-szemléletemmel egybecsengőbb megoldást szerettem volna. Így hát úgy gondoltam, hogy összekötöm az "áll" viselkedést a "bravó"-val. Ez egy két viselkedésből álló, igen egyszerű viselkedéslánc. Természetesen Nia már tudott jelre felállni, ezért csak annyit tettem, hogy mondtam, hogy "áll", és mielőtt teljesen felállt volna, rögtön kiadtam a "bravo" hangjelet is. A kísérlet sikerült. Igaz, hogy nem volt annyira szép, mintha kitolta volna a popsiját, de kezdeti lépésnek teljesen megfelelt. A feladattal egy probléma volt: kitaláljátok ugye? Miután megtanítottam, hogy az "áll" jelre meghajoljon, ezért egy darabig ezt is csinálta. :-)
Természetesen most azt kérdezitek: jó, de akkor mit tegyek, hogy ezt elkerüljem? Egyszerűen már a gyakorlat elején az első viselkedés elé kell toldani egy új jelet, de erről bővebben a "Jeltranszfer" című cikkben olvashattok.

JavaScript is disabled!
To display this content, you need a JavaScript capable browser.