Mielőtt elkezdenénk ezt a témát, lenne egy kérésem:
Menj ki az utcára és kezdj el hátrálni. Nem gond, ugye? Most úgy hátrálj, hogy közben ne nézz hátra és gyorsíts fel. Ez már kellemetlenebb ugye? Esetleg rajzolj fel krétával egy egyenes csíkot és úgy hátrálj gyorsan, hogy nem nézel rá. Nos? Rajta maradtál a csíkon? Gyorsan hátráltál? Nem néztél vissza?
Ez nem is olyan egyszerű, ugye? :-) Ennek ellenére el kell mondjam, hogy a hátrálást megtanítani egy kutyának nem is annyira nehéz, de úgy megtanítani, hogy hosszan, gyorsan és egyenesen is hátráljon... Az már egy kicsit összetettebb feladat. Persze, mint azt megszokhattuk ennek több módja is van.

formálás:

Ez a tanítási mód sok esetben leegyszerűsíti az egész folyamatot, viszont olyan kutyát igényel, amelyik szeret dolgozni, valamint a mi részünkről egy eléggé pontos időzítést. A feladat egyszerű. Álljunk meg valahol egy helyben (vagy üljünk le), készítsük ki a kaját, vegyük elő a klikkert és párszor csak arra klikkeljünk rá, hogy a kutya áll. Aztán kezdjük el figyelni a kutya mellső lábát. A kutyák nagy többsége egy idő után elkezd topogni és a topogás közben előfordul, hogy hátrafelé lép egy picit. Nem kell figyelembe venni, hogy melyik lábbal lép hátra. Ha ügyesek vagyunk és meg tudjuk oldani, hogy ilyenkor mindig klikkeljünk, akkor rövid időn belül a kutya hátrafelé fog tolatni. Ha a kutya szinte soha nem lép hátra, csak toporog, nem baj, akkor egy kicsit a toporgásra klikkeljünk, olyankor, amikor a kutya emeli a lábát. Egy idő után kialakul egy olyan fajta mozgás, mint amikor a macskák gyúrnak a lábukkal és ekkor már a kutya nagyjából érti, hogy toporognia kell. Amikor úgy tűnik ezt már elég intenzíven csinálja, akkor emelünk a követelményeken és csak akkor klikkelünk, ha a lába hátra felé mozdul (akár csak pár centit). Itt még nem kell figyelembe vennünk olyan kritériumokat, hogy a kutya egyenesen menjen, vagy hogy gyorsan. Ha már stabilan tud hátrafelé lépkedni, akkor érdemes emelni a követelményeken, természetesen egyszerre csak egyet.

A kutyák nem tudatosan használják a hátsó lábukat. A kutya hátulja rendszerint csak "követi" a kutya elejét. Ezért kell a mellső lábát figyelni és arra klikkelni.Távolság: pár klikk után mindig egyel több lépést várunk el, ha nem lép, nem klikkelünk, ha egyel többet lép, klikkelünk. Természetesen ügyeljünk arra, hogy a kutyának legyen ideje követni a tempót. Az hogy hányszor kell egy adott számú lépést megerősíteni, az a kutya tanulási képességeitől függ, nekünk kell megtalálni az egyensúlyt az elegendő és a túl sok megerősítés között. Figyeljünk rá, hogy ha túl sokszor klikkelünk ugyan arra a gyakorlatra, akkor a tanulás gyorsasága lelassul (hiszen a klikkelésnek nem lesz új információ tartalma, csak etetjük a kutyát), ha viszon ttúl ritkán, akkor a kutya össze zavarodik, elveszíti az érdeklődését, elkezd más viselkedéseket felajánlani (egy-kettő ilyen még nem feltétlenül jele a túl ritka megerősítésnek, lehet, hogy csak "nehéznek" találja ezt a kajaszerzési módot a már megtanulthoz képest), esetleg elvonul és nem foglalkozik velünk.
Egyenesség: Akárcsak az emberek, a kutyák is valamilyen "kezesek". Tehát ha eldobunk egy labdát, akkor ugyan az az alany az esetek nagy részében egy adott irányban fordul vissza, de a hátrálásnál is általában egy adott irányba mozog ferdén. Természetesen sok gyakorlással az egyenes járás is berögzíthető. Legegyszerűbb módja, ha megnézzük, hogy melyik irányba megy ferdén a kutya és úgy gyakoroljunk, hogy arra ne tudjon kanyarodni. Felhasználhatunk egy falat, ilyenkor a kutya tudat alatt fog javítani, de akár egy padkán, vagy hosszabb pallón is tolathathatjuk. Ilyenkor a tudatosságra megyünk, tehát ha a kutya lelépés után visszalép, klikkelünk. Ha a másik lábával is követi, akkor kezdjük elölről a feladatot.  A falat már akkor bevethetjük, amint kiderült, hogy a kutya ferdén lépked (hiszen ahogy mondtam, nem tudatos viselkedés módosításról van szó, hanem egy mechanikai készség javításáról), a padkát viszont csak úgy, hogy sem a gyorsasára, sem a távolságra nem "gyúrunk".
Gyorsaság: a klikker-trénerek legtöbbjének ez a feladat nehéz, hiszen arról szól, hogy mindig az icipicivel gyorsabb teljesítményre kell klikkelni, természetesen úgy, hogy fenn tudjuk tartani a kutya érdeklődését. Csakhogy néha mi magunk sem tudjuk megítélni, melyik a gyorsabb és melyik nem. Ezt a kritériumot hagynám a végére, hiszen minél magabiztosabb a kutya egy adott feladattal kapcsolatban, annál gyorsabban is képes végrehajtani.

Megtolás

Igazából nem is tudom, hova soroljam ezt a fajta tanítási módot, egy kicsit modellezés, egy kicsit megvezetés... Nagyon sokan szokták a hátrálást így tanítani, mert eleinte nagyon egyszerű. El kell mondjam, én ezt a tanítási módot szeretem a legkevésbé, hiszen túl sok jelet kötünk a viselkedéshez. A teendő egyszerű: magunkhoz hívjuk a kutyát, és ha velünk szemben áll, akkor egy aprót lépünk felé. A legtöbb kutya válaszreakciója az, hogy hátrébb lép egy lépést, hogy lássa a gazdája fejét. Még a melső láb mozgása közben klikkelünk. Minden egyéb szempontból ugyan azt kell csinálni, mint a  formálásnál, csak épp a kutya felé kell lépni. A legtöbb ember azért szereti, mert a kutya ösztönösen hátra lép, tehát könnyebb elkezdeni.
Hátrányai:
1. Plusz jel
Amikor tanítunk egy viselkedést, akkor a hozzá tartozó körülmények és legfőképpen a mi testtartásunk nagyon sokat számít. Hiszen a kutya nem azt tanulja meg a szorgalmas klikkelés hatására, hogy lépkedek hátrafelé, hanem azt, hogy akkor lépkedek hátrafelé, amikor a gazdi felém lépked. A plusz jelek kivételénél nagyon kell figyelni arra, hogy minél hamarább próbáljuk minimalizálni őket, csakhogy a megtolás annyira intenzív segítség, hogy ezt nehéz kivitelezni. Persze elvben mindenki tudja, hogy egyre kisebb és kisebb jeleket adunk, de itt ez nehéz. Persze megoldható: elindulnk és ha a kutya is elindul, akkor megállunk. Ha a kutya akár csak egyet hátrál még, azonnal klikkelünk. Vagy azt is megtehetjük, hogy nem indulunk el, csak bedőlünk mintha- és ha a kutya lép:K/J.
2. Ferdeség rögzítése
A legtöbb kutya a legegyszerűbb megoldásra törekszik: Tehát ha a gazdi felém jön, hátrálok, de rögtön oldalra is fordulok, mert úgy könnyebben látom. 

Modellezés

Tehát a kutyát bele kényszerítem egyfajta viselkedési formába és ha az elvártnak megfelelően viselkedik: K/J. Ez elég szörnyen hangzik, de nem annyira szörnyű. Egyrészt a "belekényszerítem" nem teljesen jó szó... De elmagyarázom a gyakorlatot és akkor érthetőbb lesz. Fogunk két "falat"- (padot, kúszót, fadeszkát), és úgy állítjuk be őket, hogy a kutya beférjen, de ne tudjon megfordulni. Beállunk a két fal közé (legegyszerűbb talán a pad) és magunkhoz hívjuk a kutyát. Ha odaért nem csinálunk semmit. A legtöbb kutya egy ideig áll, és bámul, majd egy idő után megunja és el akar menni onnan. Viszont minthogy nem tud hátrafordulni ki kell hátrálnia. Megvárjuk, amíg lép egyet, klikk kaja.
Próbáljuk meg úgy klikkerezni, hogy először a kutyának csak egyet kelljen lépnie, hogy elérje a pad végét (azaz olyan távolságra álljunk a padok végétől) és akkor klikkeljünk, aztán ahogy a kutya magabiztosabb lesz, mindig lépjünk egy kicsit hátra. Itt is segítség a pad, mint az előzőnél a testjel, de könnyebb lebontani. Előbb széjjelebb húzzuk, majd az egyik falát teljesen eltüntetjük, majd a másikat... És így tovább. 

Természetesen ahogy minden feladatnál, a jelet csak akkor kezdjük bevezetni, amikor a viselkedés kész van: tehát a kutya annyi lépést hátrál, olyan szögben, olyan sebességgel, amit szeretnénk. (Lsd. http://www.klikker.hu/tanuljunk/74-jel )