Most pár szó a bukfencről, főként azoknak, akik nem tudják mi az: ezt a feladatot nem úgy kell elképzelni, mint az embereknél, hiszen a kutyák gerince az ilyen jellegű terhelést nem tudná elviselni, hanem pont keresztben gurul. Azaz a kutya a földön fekve a gerincén fordul meg, úgy hogy egy pillanatra a hasa az ég felé néz.

Talán a leggyorsabban megvezetéssel tanítható feladat: lefektetjük a kutyát, fogunk egy jutifalatot és lassan a popsija felé közelítve elhúzzuk a kezünket. Nagyon fontos a sebesség, mindenképpen úgy kell, hogy a kutya orrának a közelében kell húzni a falatot, tehát, ha a kutya nem tudja követni (vagy nem akarja), akkor vissza kell vinni és újra, lassabban megvezetni. Ha a kutya nehezen fordul, abban az esetben már akkor klikkelhetünk, ha csak felemelte a fejét, vagy ha elnézett a hátsója felé, a könnyen megvezethető kutyáknál akár várhatunk, amíg a kutya eldől az oldalára, de akár a kutya háta felett (eléggé hátra, hogy a kutya utána tudjon fordulni) elhúzva a falatot megnézhetjük, hogy átfordul-e. Fontos, hogy a kutya minél több megerősítést kapjon az elején, tehát, ha nem akarja, vagy nehezen megy neki, akkor vegyünk vissza a követelményekből és korábbi szakaszban klikkeljünk. Ha a kutya már 4-5-ször megfordult, akkor vegyük ki a falatot (vagy labdát) a kezünkből és úgy csináljuk meg a mozdulatot, akár ökölbe zárt kézzel. Ha a kutya megfordul, K/J, ha viszont nem, akkor vegyük megint elő a motivációt, pár gyakorlat erejéig. Fontos, hogy minél előbb vegyük ki a jelet, tehát egyre kisebb-és kisebb mozdulatokkal mutassuk a kutyának, hogy mit szeretnénk. Ha hangjellel szeretnénk dolgozni, azt is viszonylag korán be kell vezetni, de természetesen úgy, hogy a kutya a feladatot már gond nélkül meg tudja oldani kézjelre. Ennek a bevezetése igen egyszerű, eleinte a kézjellel egy időben, majd a kézjel előtt egy kicsivel mondjuk a hangjelet, majd néha próbálkozzunk be, hogy ha a hangjel után nem mozdítjuk a kezünket, akkor gurul-e. Ha nem, akkor rögtön mutassuk a kézjelet és dícsérjük meg, ha gurul, akkor óriási jutalom.
Ennél a feladatnál fokozottan figyeljünk arra, hogy ne terheljük túl a kutyát, hiszen hemperegni pár percet a földön még szórakoztató, de hosszasan akár még kellemetlen is lehet, a mi célunk viszont az, hogy a kutya szeresse ezeket a feladatokat. Tehát naponta akár többször, de rövideket gyakoroljunk.

Akik megtanították a kutyájukat célkövetésre (pálca, vagy akár a saját ujjuk), akkor inkább azzal tegyék, hiszen jóval kevesebb beépített testjel lesz a gyakorlatban (tehát gugolás, előredőlés, kinyújtott kezek stb.) és ezeket a jeleket a kutya mind kevésbé köti össze a gyakorlattal. Természetesen ha a kutya tudja követni a pálcát, akkor használjuk inkább azt.